Mosolyogj! Ez mindig bejön!

"Ha néha, éjjelente meg-megállsz,
s felnézel a csillagokra
onnan várva vigaszt és reményt,
gondolj arra, hogy talán ebben a percben
kint állok valahol én is az égbolt árnyékában,
s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csillagokat.

S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha
egymás mellett állnánk; kinyújtom karom,
s a végtelenségen át szorítalak magamhoz,
hogy tudjam: enyém vagy."

"...gondolatban - néha - melléd bújok halkan,
hogy érezzem a bőröd bársony illatát.
simogatom arcod, amíg el nem alszol,
majd átlépek álmodba és ott szeretlek tovább..."

"...olyan könnyű volt minden. Ő nem ígért semmit,
mert nem tehette.
Mégis elég volt egy pillantás, hogy elhiggyem:
Ő sem akar elveszíteni...
És akkor már nem kellett megígérnem semmit,
mert ettől a pillanattól kezdve
nem számított senki más.
És boldog voltam, ha egyáltalán adhattam valamit.
És már attól is a fellegekben jártam
ha nem csak gondolhattam rá,
hanem a közelébe is lehettem.
Pedig...  ez volt a legtöbb...
És mégis önző vagyok
Üvölteni tudnék, hogy szükségem van rá!"
 

"Ha életed párja vagyok érints meg.
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok."

"Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak
átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor
biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért,
akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol.
Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a
kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki,
amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha
reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted,
gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy."

Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tud
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamna:
" Egy örökkévalóságig fogok itt várni
és még annyi más helyre kell mennem"
 
"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel
Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
 
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is
kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg
játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon,észrevettem egy kisfiút,
aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
 
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
"Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem,
hogy megvegyem ezt a babát?"
 
Az idős hölgy ezt felelte:
" Tudod te is: nincs elég pénzed
hogy megvedd ezt a babát, kedveském"
 
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet,
amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment.
 
A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
 
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle,
kinekszeretné adni ezt a babát? "
 
Ezt a babát szerette a húgom leginkább és
ezt akarta a legjobban most Karácsonyra.
 Nagyon biztos volt benne hogy aTélapó elhozza neki."
 
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki,
de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
 
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ô van.
Oda kell ahhoz adnom anyukámnak,
és így ő odaadhatja a húgocskámnak amikor odamegy.
 
" A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
"A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.
 
"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan,
úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
 
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből.
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy
Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
 
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem,
de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.
 
" Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen.
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt
és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed,
hátha mégis lenne elég?"
 
Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt
a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást.
Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
 
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt.
" Aztán rám nézett és hozzátette:
"Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen,
legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát,
így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott!
 
Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát
anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
 
"De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát.
Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát.
" Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.
 
Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem.
Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből-

Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal
ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik
kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt.
 
A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az
életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem
tudna felkelni a kómából, amibe esett.
 
Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a
szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.
 
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát,
majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak,
akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
 
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a
kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva
hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.
 
Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért
- még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:

- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.

- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú

- És ezt soha nem is fogod megérteni-válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.

- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.

- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?

Az Atya elgondolkozva válaszolt:

Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.

Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hog a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.

Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik

Repülnék, ha lenne szárnyam, hogy teljesüljön a vágyam.

1.

Repülnék, ha lenne szárnyam,

hogy teljesüljön a vágyam.

De mivel szárnyam nincsen,

titokban ábrándozok rólad kincsem.

2.

Az élet a legnagyobb csoda,

De meg is fordulhat a kocka.

Lehet az élet a legnagyobb átok,

Ha elveszíted azt, kit a legjobban szerettél a világon.

3.

A szerelem csodás dolog,

amíg mindenki boldog.

Aztán jön a halál,

s te nem leszel szerelmes soha már.

4.

Néha úgy érzed, hazugság az életed.

Néha úgy érzed, a szomorúság a végzeted.

Néha úgy érzed, jobb volna meghalni,

Hisz nélküle az életed egy üres semmi.

5.

Egy szív többé már nem dobban.

Egy szív többé már nem szerethet jobban.

Egy szív, mely meghalt, mert szeretett,

Egy szív, mely nélkül élnem nem lehet.

6.

Szenvedek, hogy nem vagy velem,
Fáj, mert miattam haltál meg, kedvesem.
Te voltál a fény az életemben,
Nélküled egyedül vagyok a világegyetemben

 7.

Álmod legyen vad,
főleg, hogyha velem vagy.
Legyen miénk a végtelen,
szeretkezzünk szüntelen.

8.
Édes volt a reggel, mikor felébredtem,
mert álmomban itt voltál mellettem.
Hosszan, finoman megcsókoltál,
ez többet mondott minden szónál.

9.
I love you vagy Ti Amo?
Ich liebe dich vagy Te Quiero?
Szeretlek! Ez a tökéletes szó

10.
Csak 1 csaj a sok közül.
Csak 1 csaj, aki sohasem örül.
Csak 1 csaj, aki mindig szenved.
Csak 1 csaj, aki sohasem nevet.

 11.

Miért hazudtál nekem?
Miért hazudtad, hogy a bajban is itt leszel velem?
Miért hazudtál ily nagyokat?
Mondd, miért okoztál ekkora fájdalmat?

Az egyszerű és az igaz barát...

Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egy cseppet sem érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be az ajtaját.

Az egyszerű barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtől.

Az egyszerű barát nem tudja a szüleid keresztnevét.
Az igaz barát tudja a telefonszámukat is.

Az egyszerű barát egy üveg bort hoz a bulidra.
Az igaz barát korábban jön, hogy segítsen főzni, és tovább marad, hogy segítsen takarítani.

Az egyszerű barát gyűlöli, ha álmából fölköltöd.
Az igaz barát azt kérdi, miért vártál ilyen sokáig a hívással?

Az egyszerű barát azért keres, hogy beszéljen veled a gondjaidról.
Az igaz barát azért keres, hogy segítsen megoldani azokat.

Az egyszerű barát csodálkozik a romantikus múltadon. (történeteiden vagy történelmeden)

Az igaz barát zsarol velük!

Az egyszerű barát azt gondolja, hogy a barátság véget ér egy vitával.
Az igaz barát fölhív a bunyó után.

Az egyszerű barát reméli, hogy mindig ott leszel, ha szüksége lesz rád.
Az igaz barát reméli, hogy mindig ott lehet, ha szükséged lesz rá.

Na hát helló! :)

Még csak most jutottam el odaáig, hogy írjak is valamit.. xD

Ide valószínűleg főként történetek, versek, idézetek fogok írni.. De lehet, hogy pár fórumos játékomat is berakom :) xD

Már most elnézést kérek, mivel nem fogok tudni minden nap írni.. 

Na de most ezt lezárom és máris rakok be valamit :P xD

 <33